Tünde írása - 2009. október

 Érdekes, hogy az Óvoda hat dolgozója közül öten, mint „ovis szülők” is kipróbáltuk a Bárányka Óvodát. Nekem is volt részem ebben is, és nagyon élveztem.

Kristóf az előző óvodáját nem nagyon szerette, de ide mindig szívesen ment. Azt is nagyon élvezte, amikor együtt mentünk, én dolgozni, ő pedig oviba.

Vele kapcsolatban eszembe jut egy aranyos mondása. Év vége felé azt mondja egyszer: „Anya, most már nem fogunk az Úr Jézusról tanulni, befejeztük a Vele való foglalkozást! Hogy-hogy?- kérdezem tőle. Hát, felment a mennybe!- felelte. (Az óvodában Jézus Mennybemenetelét vették.)

Azt gondolom, hogy hatalmas áldás volt, hogy ő idejárhatott.

Az Óvoda ügye egyébként mindig közel állt a szívemhez. Jó látni, hogy mennyi lehetőség van a gyerekeken keresztül az evangélizálásra. Sok megtapasztalásunk van imameghallgatás területén is.

Ami a munkámat illeti, nagyon hálás vagyok Istennek, hogy hívők között lehetek.

Az óvoda beindításánál nagyon alkalmatlannak éreztem magam, nem is volt semmi tapasztalatom egy intézmény beindításához. Hálás vagyok érte, hogy olyan férjem van, aki mellettem állt ebben is, és nem engedte, hogy feladjam, mert az elején nagyon sok félelmem volt. Nehéz feladat volt nekem. Isten is mindig biztatott igéken keresztül.

Azóta is jó arra az igére gondolni, amit többször kaptam Tőle: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak melyik úton kell járni”. Ezt meg is tette. A kellő időben mindig jött a segítség. Ha valamit elfelejtettem, akkor az Úr eszembe jutatta időben.

Az első évben a gazdasági ügyek intézése mellett be kellett segítenem a gyerekek körül végzett munkába, ellátni az óvodatitkári feladatokat is, mivel nem volt más megoldás.

Tudtam, hogy hosszú távon ezt nem tudom jó szívvel végezni, ezért is sokat imádkoztam, hogy adjon az Úr valamilyen megoldást. Így felvetettem Mártinak, hogy jó lenne egy külön óvodatitkár, én meg kevesebb időben elvégezném a gazdasági munkát.

Isten megadta: anyagilag az Óvodának ez nem került többe, a dajka munka is megoldódott, és munka- és szolgálati- lehetőséget kapott a frissen megtért „ovis anyuka” Edit is. Ezt is mindenképpen imameghallgatásnak éltem meg. Jól működik így.

Többször volt alkalmam más gyülekezetbeli testvérektől hallani, hogy mennyire tetszik nekik az óvoda, milyen jó, hogy a mi közösségünkben működhet egy ilyen intézmény. Jó volt hallani!

Biztatok mindenkit, hogy imádkozzatok az óvodai munkáért, a szülők megtéréséért!!! Gyertek el, nézzetek be egyszer-egyszer, hogy milyen az alagsor, amikor Óvodának van berendezve!