Az óvodáskor jelentősége a hitben és hitre nevelésben

A pszichológiai tanulmányok szerint gyermekünk felnőtt személyiségének nyolcvanöt százaléka kialakul a hatodik születésnapja körüli ideig. Tehát az első néhány kritikus év alatt van legnagyobb esély a sikeres nevelésre. A gyermekkor az életnek az a szakasza, amikor a legnyitottabb az őt ért benyomásokra, s nyitva áll Isten dolgai iránt. Életük első éveiben van lehetőségünk arra, hogy átadjuk nekik azokat az értékeket, amelyeket mi magunk fontosnak tartunk. Ekkor van alkalmunk arra is, hogy megosszuk velük azt, amiben hiszünk...

Ekkor sajátítják el mindazt, amire életük egészét alapozzák. A jó és a rossz felfogásának képessége ebben az időszakban alakul ki, és kezd megszilárdulni az Istenről alkotott képük is. A maradandó szokások az első hét sebezhető év alatt vésődnek be. A gyermekkorban hangsúlyozott dolgok egész életen át végig kísérik az embert, még akkor is, ha annak idején látszólag nem volt foganatja. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz..." (5Móz 6-7) Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. (5Móz 11,19)

Óvodáskorban a gyermekek fenntartás nélkül mindent elhisznek a szüleiknek, nevelőiknek, totális a beléjük vetett bizalmuk. Minden, ami az óvónőnek természetes, az számukra is természetes, és elfogadható. Ebben rejlik keresztyén óvodánk nagy lehetősége. Fel kell használnunk e néhány röpke év alkalmait arra, hogy átadjuk nekik értékeinket, nézeteinket. Soha többé nem nyitott ennyire a szívük a szerető Atya Istenről szóló üzenetre, a teremtéshitre és Jézus segítő, gondoskodó cselekedeteire.