A keresztyén erkölcsi értékeket tartjuk fontosnak, (a Biblia tanítását fogadjuk el hitünk, értékeink és nevelési elveink alapjául), melyeket a mindennapi életben igyekszünk életre kelteni: szeretet, megbocsátás, megbánás-jóvátétel, engedelmesség, segítőkészség-együttérzés, öröm-hála...
Gyermekeink hitre nevelése gondos tanítást, mindenre kiható nevelést igényel. Isten Igéjét az óvodai élet láncolatába, mozzanataiba inkább csendesen szeretnénk beleszőni. Isten Igéje természetes kapcsolódási pont lesz mindenre, ami csak előfordul az óvodában, a családban. Végső célunk nem elsősorban a keresztyénséggel kapcsolatos tények megismertetése, hanem az, hogy a gyermekek saját tapasztalatokra tegyenek szert Isten szeretetéről és jelenlétének valóságáról. Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsid 4,12)
Az óvodánk csak akkor érhet el tartós nevelési eredményeket, ha a szülők elfogadják, és tudatosan támogatják törekvéseinket. A gyermek fejlesztése, fejlődése csak úgy biztosítható, ha mi, óvónők következetesen támaszkodunk a szülőkre. Az óvodai évek alatt együttműködve, a szülőket bevonva próbáljuk a gyermekeket fejleszteni úgy, hogy a szülőket is segítjük, megerősítjük szerepükben.
Elkerülhetetlenül fontos, hogy mi felnőttek, személyes tanúságot tegyünk azokról az értékekről, amiket a gyermekek elé állítunk. Az könnyítheti a gyermekek számára az értékek elsajátítását, ha szavaink és a viselkedésünk közötti összhangot felismerve, hiteles személyiségként tudnak ránk tekinteni. Így nem a tanítás tökéletessége a döntő, hanem a mi hitelességünk. Ha mi magunk is keresünk, akkor vagyunk gyermekeink előtt is hitelesek. Nem csupán a célt mutatjuk meg nekik, hanem az utat is, és ezt jobban megtehetjük, ha csak néhány lépéssel járunk előttük.
A látszólag hiba nélküli, minden kétségen túljutott felnőtt nem sok segítséget tud nyújtani a gyermekeknek, de annál többet az, aki saját példáján mutatja meg, hogyan lehet a hibákat és kétségeket újra meg újra legyőzni. Így nekünk, nevelőknek, nem kell minden vonatkozásban hibátlanoknak és tökéleteseknek lennünk. Nyugodtan láthatják, hogy nekünk is megvannak a magunk gyengéi. Be kell vallanunk, ha hibát követtünk el, és adott esetben bocsánatot kell kérnünk. Mint a gyermekek példaképének, segítenünk kell nekik abban, hogy az elkövetett vétket vállalják és ismerjék el. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Jn 1,9)
Munkánk, gyermekünk életében, csak magvetés. Apró lelki magokat ültetünk el, élete termékeny talajába, azzal a céllal, hogy egy napon majd gazdag lelki termést arathasson le. Magvetésünk végső eredménye az, ha elfogadja Krisztust mint személyes Megváltóját, Pásztorát, és mint bárány, engedelmesen követi Őt egész életében, és együtt lesz Vele a Mennyországban. Ezért imádkozunk, és kérjük Isten segítségét, áldását szolgálatunkra.