neve
Bárányka Keresztyén Óvoda
székhelye
6000, Kecskemét, Szent-Györgyi Albert u. 23.
fenntartó
Magyarországi Baptista Egyház,
1068 Budapest, Benczúr u. 31.
működtető
Kecskeméti Baptista Gyülekezet,
6000 Kecskemét, Szent-Györgyi Albert u. 23.
jellege
egyházi fenntartású intézmény, ahova felekezetre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül nyerhetnek felvételt az ide jelentkező gyermekek
csoportok száma
2 csoport
felvehető maximális létszám
60 fő a 20 %-os fenntartói engedéllyel
számlaszám
CIB Bank 10702112-47626908-51100005
A szeretetet tartjuk a leghatékonyabb pedagógiai eszköznek, módszernek. Istentől kapott bölcsességgel tudjuk helyesen szeretni a gyermekeket. Alkalmazott (agapé) szeretetre van szükségük a gyermekeknek, hogy érezzék, mindig minden körülmények között szeretjük őket. A gyöngéd érintések, a bátorítás, az osztatlan figyelem, az ajándékok, valamint a szolgálatkészség együttesen szükségesek ahhoz, hogy szeretetigényük be legyen töltve. A szeretetteljes kapcsolat az alapja a gyermek számára az új dolgok megértésének, az élményfeldolgozásnak, az érzelmi átélésnek és azok beépülésének, a szociális viselkedésminták átvételének, a normák, értékek, szabályok elfogadásának és a konfliktushelyzet megoldásának. A Bibliában olvasható: "A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet."
Integrált nevelés: akkor tudjuk biztosítani a speciális szükségletű gyermekek részére az óvodai nevelést, ha részt tudnak venni az óvoda életében - és erről a szakértői és rehabilitációs bizottság állást foglalt. Amennyiben az adott gyermek eredményes nevelése, fejlesztése megoldható integráltan a többi gyermekkel együtt, vállaljuk óvodai nevelését.
A Bárányka Keresztyén Óvoda létrejöttének előzményei (2008. évben leírva)
Lelkipásztori irodám ablaka az utcára néz, ezért jól lehet hallani az arra elhaladó emberek beszélgetéseit. Leginkább az anyukák és gyermekeik beszélgetése fogott meg reggeli csendességeim alatt.
Ezeket a mondatokat többször is hallottam az utcáról. Aztán a következők jutottak eszembe: Itt van egy csodálatosan szép épület és udvar, amit hétköznap csak délután használunk, mi lenne, ha egy óvoda működne az épületben délelőttönként?
Akkor még semmit sem tudtam azokról a kemény feltételekről, amiknek egy óvoda működéséhez teljesülniük kell. Elmondtam gondolataimat Ficsór Ervin testvéremnek és kiderült, hogy őt már évek óta foglalkoztatja az óvoda gondolata. Ez már alaposabb elgondolásra késztetett.
Meggyőződésem, hogy minden gyülekezet életében vannak Istentől rendelt idők (kairoszok). Nem véletlen az, hogy gyülekezetünkben sok fiatal család van, több mint nyolcvan tizennégy év alatti gyermek, hogy szép számban születnek gyermekek, hogy van sok pedagógus, hogy imaházunk környékén sok fiatal család él és mindez most. Az is eszembe jutott, hogy kislányunk egy rendkívül jó légkörű református óvodába járhatott Kolozsváron, és nagyon jó volt őt a fizikai mellett lelkileg is biztonságban tudni. Az előbbi érvek viszont nem a legerősebbek.
Ami leginkább elindított az óvodaalapítás felé, az a társadalomban és a családban végbemenő változások. Hatvan évvel ezelőtt még eszébe nem jutott senkinek gyermekét bölcsődébe, óvodába adni. A gyermekek fejlődési közege a szűk, és a tágabb család volt. Mára ezek a nagy családok eltűntek, a tágabb család tagjai gyakran egymástól távol élnek. Maradt a szűk család, de még ez sem érintetlenül:, hiszen gyermekeink ébren töltött idejük kétharmadát különféle gyermekközösségekben, intézményekben töltik. És jóllehet ezek soha nem vehetik át a család szerepét a gyermekek életében, mégis egyre meghatározóbb szerepet kapnak. Minél kisebb egy gyermek, annál meghatározóbb ez a szerep. A hatalmas szükségből mi csak egy parányit tudunk lefedni egy keresztyén értékekre alapuló óvodával.
Szeretném leírni azt, hogyan "keveredtem bele" ebbe az óvoda ügybe. 20 éve, hogy Kecskemétre hívott el Isten minket Lacival (férjemmel). A gyülekezetben felkértek, hogy kapcsolódjak be az akkor még kis létszámú bibliaköri munkába. Kértem Isten vezetését, és Isten akkor egyértelműen rámutatott arra, hogy végeznem kell ezt a szolgálatot. Teltek az évek, mi is kaptunk három gyermeket Istentől ajándékba, és egyre több mindent tanított nekem Isten a gyermekekről, a gyermekektől. Nagyon sok örömet adott Isten nekem rajtuk keresztül - mind a családban, mind a gyülekezeti bibliakörben.
2005 március 15-én szólt Sámuel, a lelkipásztorunk, hogy szeretne velem beszélni. Leültünk az irodájában, és elmondta, hogy Istentől vett látása az, hogy itt óvoda létesüljön (Ficsór Ervin gyülekezetvezetővel teljes egységben, aki már évek óta mondta ezt). Sámuel azt kérte, hogy segítsek az óvoda megszervezésében, és ne is mondjak semmit, csak imádkozzak ezért.
Hát nekiláttam imádkozni: Isten nem sokáig váratott a válaszra. Két nap múlva - sorba olvasva a Bibliát - a Példabeszédek 3,5-6-ot kaptam. "Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Újra és újra megerősítette ezt Isten többször még...) Így ezzel a bizonyossággal indultam neki, bízva Istenben. Felkerestem összesen 9 keresztyén óvodát személyesen, és Isten rajtuk keresztül is erősített: mindenhol arról számoltak be, hogy Isten vezetését, gondoskodását élik meg, és hogy túljelentkezés van óvodájukban.
Kiderült, hogy az óvoda indításához szükség van egy vezetői szakképesítésre, nekem pedig a kötelező továbbképzés miatt el kell végeznem egy tanfolyamot. Isten rendelte ki ezt is: pont abban az évben (se előtte évekig, se utána többet egyáltalán nem!) indítottak itt Kecskeméten egy ilyen képzést. Mivel GYES-en voltam, majd főállású anya lettem, nekem nem kellett kifizetnem a magas képzési díjat (azóta ez a lehetőség sincs!). Én magamtól nem kezdtem volna bele ebbe a képzésbe, de ezt az igét kaptam: De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. (Lk 21,13). Így utólag is nagyon hálás vagyok Istennek ezekért a lehetőségekért.
Isten azóta is mindig arra szólít fel, hogy a (közben folyamatosan) felmerülő nehézségek ellenére higgyek, bízzak Benne. Hol a napi csendességeimben, hol igehirdetésekben, hol egy ajándékba kapott tollon lévő igén keresztül szólít fel arra, hogy "ne a láthatókra nézzek", "az igaz ember hitből él", "minden lehetséges annak aki hisz", "Istennek minden lehetséges".
Időnként elkeseredem: például amikor kezdtem beleásni magam az óvodával kapcsolatos törvényekbe, rendeletekbe, jogi szabályozásba, és rájöttem, hogy ez egy vég nélküli labirintus, és hogy nekem ez nem megy. Aznap este a "Mai Ige" (napi áhítatok) sorozatában ez az ige volt soron: "...Légy erős és bátor,... Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!" (5Móz 31,7-8). Ezek után nem volt több kérdésem Isten felé... Isten meggyőzött!
Így, Istenben bízva indulunk erre a szolgálatra.
2007. nyara
Antalné Sztasák Márta: (óvodavezető): próbáltam összegyűjteni a fontosabb eseményeket.
Mike Sámuel lelkipásztorunk, és dr. Ficsór Ervin a gyülekezetvezetőnk közösen kapták Istentől a látást, hogy indítsunk be az imaház épületében egy óvodát. Gyülekezetünkben nagyon sok gyermek van, de úgy gondolták, hogy ez a keresztyén értékek átadására, és az evangélizációra is jó lehetőség lenne.
Sámuel felkért, hogy nézzek utána, hogy milyen feltételei vannak az óvoda beindításának, és segítsek a megszervezésében.
2011 szeptember
2012 április
2013. június
2013. szeptember
2013. október
2014. április
2014. december
2015-16
2016. szeptember
2017-18.
2018.-19
2019-20
2020-21
2021-22
A "Báránykák" elnevezés már hagyományosan (két évtizede) az óvodásokat jelöli gyülekezetünkben. Ők azok a kis "báránykák", akik a "Jézus a Jó Pásztor" bibliai példázatban Jézushoz tartoznak; akik elveszettek, de a Jó Pásztor megtalálta őket, és életét adta értük.
A kisgyermekek közt gondosan kell szolgálnunk, hogy növekedhessenek ismeretben, szeretetben, cselekedetekben.
Jézus mondta: "Legeltesd az én bárányaimat!" A juhnyáj kicsinyeit nevezzük bárányoknak. Eszerint kiváltképpen gondosan kell forgolódnunk a kisgyermekek között. A "legeltetés" itt azt jelenti: gyakorold a pásztori tisztet, vezesd, irányítsd, terelgesd őket, tégy meg mindent, amit a pásztornak meg kell tennie nyája érdekében, szeresd, védd, tápláld őket (nekik megfelelő táplálékkal).
Kecskeméten a harmincötezer fős Széchenyi város szélén áll a 2004-ben épült baptista imaházunk. 2011-ben épült a gyönyörű, korszerű két csoportos óvodánk.
Környékén nagyon tiszta a levegő, csendes a környezet.
Új építésű lakótelep és a Hollandfalu veszi körül.
A Szabadidőpark és az Arborétum is 10 perces sétával megközelíthető.
Közvetlen szomszédban van gyermekorvosi, felnőttorvosi rendelő és gyógyszertár.
A városközpontba induló busz megállója is nagyon közel van.
Hatalmas, 2300 m2-es védett, füvesített udvarunk van (külön konyhakerti résszel, melyet a gyermekek gondoznak). Az udvaron focipálya, egy óriási bicikli körpálya, nagy játszótéri hajó, (csúszdával, mászófallal, kötélmászóval, köteles rámpás feljáróval,) hinták, fa babaház, fa lovaskocsi, sok motor, bicikli, és tandem kerékpárok állnak rendelkezésünkre az udvari játékidőben.
A Bárányka Keresztyén Óvoda egyházi intézmény, ezért kötelező jelleggel csak az étkezési költségeket kell megtéríteni, semmi egyéb plusz költség nincsen!
A külön programokat (kirándulás, utazások, bábszínház, színház stb.) mindig előre megbeszélve, a szülőkkel egyeztetve szervezzük meg önköltségi áron.
Az imaház épületéhez 2011-ben, közvetlenül hozzáépített óvodánkban van a két csoportszoba - mindegyikhez külön mosdó, nagy öltöző, konyha, iroda, szertár, raktár.
A galériás, csúszdás csoportszobákban játszósarkok, kis kuckók adnak lehetőséget a gyermekeknek az elkülönülésre is.
Különös gondot fordítunk a gyermekek mozgásfejlesztésére, ezért az ehhez szükséges eszközöket biztosítjuk: az imaház épületében van a 130 m2-es tornaterem, ahol változatos eszközök állnak rendelkezésre: trambulin, egyensúlyozó deszka, Mozgáskotta eszközei, bordásfal, tornaszőnyeg, Greiswald-tornaszer, Scogym egyensúlyozó gerendák akadályokkal, átbújós indián sátrak, padok, kéziszerek.
Óvodánk rendelkezik az országos eszköznormában előírt feltételekkel.
A gyermek-bibliaköri foglalkozásokat segítik a diafilmek, flanel-képek, képes gyermek Bibliák, bibliai témájú játékok: kirakók, memória és társasjátékok stb.
Könyvtár áll rendelkezésre szülőknek, gyermekeknek.
Fénymásoló, számítógép, tv, videó, dvd, projektor, diafilmvetítő, erősítő berendezés segíti a munkánkat, programjainkat.
Részben osztott vegyes életkorú két csoportunk van: igyekszünk egy nagy-családi légkört kialakítani, és kihasználni az ebben rejlő nagyszerű lehetőségeket, előnyöket.
Így
Az iskolába készülő gyermekeknek a tanulás megszervezését külön fejlesztő foglalkozásokkal oldjuk meg, hogy felkészüljenek az iskolás életmódra.
Mészáros Ági - óvónő
Mongyiné Noémi - vezetőhelyettes, óvónő
Antalné Márti - óvodavezető, óvónő
Szabó-Antal Eszter - óvónő
Oláhné Rózsa - óvónő
Bildné Éva - dajka
Szőke Zsófi - óvodatitkár, dajka
Kaszaláné Andi - dajka
Istenem, nagyon nehéz megszólalnom.
Életem legnehezebb egy éve áll mögöttem. Soha nem tapasztaltam ilyen nehézségeket, harcokat, támadásokat, mélységet, mint az elmúlt időszakban. Nem tudom, hogy miért engedted ezt meg, de köszönöm, hogy velem voltál végig. Tudtam, hogy nem hagytál el egy pillanatra sem, és hogy sokmindenre megtanítottál.
Nagyon köszönöm, hogy Te adtad vezetőinknek azt a látást, hogy óvoda legyen az imaházban, hogy sokan megismerjenek Téged, hogy az akadályok ellenére a Te terved valósuljon meg. Köszönöm, hogy amit megígértél azt meg is tetted. Jó volt megtapasztalni azt az Igédet, hogy "Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodjál. Minden útadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet."!
Köszönöm, hogy Te adtál olyan embereket, akik az önkormányzatoknál, szakhatóságoknál, minisztériumban segítőkészek, jóindulatúak voltak. Köszönöm, hogy a "nyitott ajtókat", amiket megígértél, azokat tényleg senki sem zárhatta be Előtted!
Olyan jó látni, ahogy visszanézek, hogy Te vezettél bennünket amikor sötétnek láttuk az utat, Te adtál reményt, amikor reménytelennek tüntek a helyzetek, emberek... Jó tudni, hogy minden a javunkra volt, hogy a Te "órád" mégis jól működik - mégha nekünk úgyis tűnik, hogy lassan jár, vagy késik... Nagyon hálás vagyok Istenem a férjemért, aki mindenben mellettem állt segítőtársként, a családomért, a gyülekezetemért, azokért a barátokért (angyalokért), akiket Te küldtél, hogy erősítsenek, bátorítsanak engem, és nem hagytak el, amikor majdnem elfogyott a reményem, erőm, hitem. Annyira fantasztikus, hogy Te választottad ki a munkatársakat (Noémit, Évát, Tündét), akik igazi társak voltak a munkában, és akikkel teljes egységben, szereteben, békességben szolgálhattunk Neked a gyerekek és a szülők között.
Az óvodába járó klassz gyerekekben is olyan jó volt látni Istenem, ahogy meggyullad a hitük lángja, ahogy elkezdenek Téged megismerni, megtapasztalni, hogy ma is élsz, ahogy megtanulnak beszélgetni Veled, imádkozni. Olyan nagy kegyelemként élem meg, hogy már láthatjuk a "gyümölcsöket" is, hogy Te érleled meg az ovisokban és szüleikben.
Óriási csoda számomra, hogy vigyáztál ránk, hogy angyalaid óvták a gyermekeket a balesetektől, és minden bajtól.
Köszönöm Atyám a segítőkész szülőket, nagyszülőket is, akik bátorítottak, támogattak, segítettek nekünk, akik elnézték hibáinkat, kezdetleges botlásainkat!
Te voltál velem, mikor bölcsességre volt szükségem, vagy türelemre, határozottságra, szeretetre - és ha elfogytak, akkor ezeket megadtad.
Hálát adok Úr Jézus, hogy Te annyira szeretsz engem, hogy meghaltál a bűneimért a kereszten, megbocsátottad nekem a türelmetlenségemet, a bölcstelenségemet, a szeretetlenségemet... és hogy mindennap újat kezdhettem Veled!
Köszönöm, hogy Veled indulhatunk majd a következő évnek is!
Antalné Márti
„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld. 3,5-6)
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ezt az Igét adta nekem az óvodával kapcsolatban. 2005 márciusában kaptam először ezt a bátorítást, mikor ez az egész óvoda-ügy elindult. Azóta rengetegszer eszembe juttatta ezt a Szent Lélek, hogy nem kell aggódnom, „csak” Istenben kell bíznom. Ennek ellenére még mindig tanulom a leckét…
Fantasztikus, hogy kézzel fogható, ahogy Isten munkálkodik itt az óvodában: átéljük a gyerekekkel együtt imádságaink meghallgatását, kéréseink beteljesülését. Annyira jó megtapasztalni, ahogy az elvetett Ige-magok elkezdenek növekedni nem csak a kisgyermekek, hanem a szüleik életében is.
Isten kegyelméből megengedi látnunk, ahogy az evangélium hirdetésének nyomán széthullott családok élete helyre áll, hogy a keresők rátalálnak a helyes útra, a békességre. Csodaként éljük meg, hogy a szerda esti imakörökön egyre többen vagyunk, akik keressük az Istennel és az egymással való közösséget.
Nem értjük, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben hogyan lehet, hogy Isten nem hiánnyal, hanem plusszal zárja a költségvetésünket.
Álmomban sem mertem arra gondolni, hogy valaha fogok olyan munkahelyen dolgozni, ahol (először hárman, de most hatan is) teljes egységben, szeretetben tudunk egy cél érdekében dolgozni, szolgálni Istennek. Ahol együtt tudunk imádkozni minden kedden egymásért, az óvodás gyermekekért, szüleikért. Ahol ugyanazon bibliai értékrend alapján éljük a mindennapjainkat, és ahol meg lehet beszélni a felmerülő kérdéseket anélkül, hogy bárki megharagudna.
Isten hatalmát csodáljuk, miközben az óriási hegynek tűnő nehézségeinket szép sorban megoldja. Leomlanak a falak, miközben tanulhatjuk, gyakorolhatjuk a türelmet, hitet, és megtanulhatunk egyre jobban bízni a világ Teremtőjében.
Ő az, aki annyira szeret, hogy elküldte egyetlen Fiát, Jézust, hogy megbocsáthassa bölcstelenségemet, tévedéseimet, szeretetlenségemet, türelmetlenségemet, indulataimat – bűneimet.
Ő adott mellém olyan férjet, aki mindenben segítőtársam, aki a jó és rossz napokban egyaránt kitartott mellettem.
Ő küldött angyalokat családtagok, barátok formájában, akik mellénk álltak az elviselhetetlennek tűnő csalódásainkban, fájdalmainkban, és akik Isten szeretetével bátorítottak a reménytelennek tűnő helyzetekben.
Ő tudja, hogy meddig nem betegedhet le az „egyszem” dajka nénink, és a „kétszem” óvónénink, vagy mikor van itt az ideje, hogy kapjunk egy óvodatitkárt, aki egy nagy hiányt pótol, vagy mikor üzennek nekünk, hogy alkalmazhatunk még egy óvónőt ajándék pénzből.
Ő ad nyitott ajtókat az ügyintézésekhez, szaktudást a könyveléshez, eligazodást a sűrű sötét törvények rengetegének erdejében.
Ő indítja az embereket, hogy imádkozzanak ezért a szolgálatért, Ő rendeli ki a segítőket, akik kitakarítják az imaházat a rendezvények után, akik kérés nélkül kigyomlálják a kertet, akik önzetlenül besegítenek a pénzügyi, bankos ügyeink intézésébe, akik támogatják az óvodát játékokkal, (ezek folyamatos javításával), bútorokkal, anyagiakkal; akik számítógépes, közgazdasági vagy fejlesztő-pedagódusi ismereteikkel járulnak hozzá az evangélium terjedéséhez.
Képtelen lennék mindent felsorolni, és ezt így összeszervezni, de Istent dicsőítjük azért, hogy Ő ezt kegyelméből megteszi!
Ezek a legutóbbi üzenetek, amiket kaptam Istentől. Így nézek elébe a már látható (és még nem látható) nehézségeknek, kérdéseknek,( pl az óvoda-építésnek is).
Ezt kívánom Nektek is!
Áldott legyen mindezekért az Ő neve!
Mint egy nagy család.
Létszámát és összetételét illetően is igazán családias a légkör óvodánkban. Mivel vegyes életkorú a csoportunk, 3-tól 7 évesig különböző életkorú gyerekek járnak hozzánk. Gyönyörködöm benne időnként, ahogy a csoportunkban lévő testvérpárok összetartanak, segítik egymást. Ez a kedvesség, egymás segítése nem csak a testvérek között működik. A nagyobbak (különösen a lányok) szinte anyáskodnak a kisebbek fölött. Az új ovisok sokat tanulnak a régebbiektől: ötleteket kapnak játékaikhoz, ellesik a szokásokat. A nagyobbak büszkék lehetnek magukra, hogy ők már milyen ügyesek, milyen sokat tudnak. (Ezt mi óvónők, sokszor motiválásukban is alkalmazzuk) A gyengébb képességűek is szépen megtalálják a helyüket, mert hiányosságaik nem olyan szembetűnőek, mint homogén csoportban lenne. Míg a picik játszanak, az iskolába menőkkel külön is foglalkozunk fejlesztő foglalkozásokon.
A családias légkör nem csak a gyerekek, óvónők között működik, ennek részesei a szülők is. Törekszünk rá, hogy az óvodai ünnepek, kirándulások, rendezvények, egyúttal közösség- és családépítő programok is legyenek. Jó példa erre az idei óvodai „évnyitó” amit a gyülekezet családi napjával egybekötve tarthattunk.
Csodáljuk Isten munkáját, amit bennünk, és általunk is végez. Küldetésünk több mint a gyermekek nevelése, tanítása, felkészítése az iskolára. Az életre szeretnénk őket készíteni, sőt örök életre. A gyermekekben kibontakozó hit fénye beragyog az otthonokba is. „Isten Igéje élő és ható…” Ahová eljut és befogadják, ott lesz a zűrzavarból rend, a feszültségből békesség, a hazugságból igazság, a kételkedésből bizonyosság… Köszönjük Istennek, amit már eddig látni engedett az Ő munkájából!
A főiskola elvégzése után vágy és reménység támadt bennem, hogy egyszer majd óvodában fogok dolgozni, de közben alkalmatlannak is éreztem magam a feladatra.
Közben megértettem, hogy Isten az, aki alkalmassá tud tenni. Az ő bátorítása a Kol. 1, 12-14-ben is megszólított. „Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az ő szerelmes Fiának országába; akiben van a mi váltságunk az ő vére által…”
Most tavasszal, ahogy kisfiam, Simon betöltötte a harmadik életévét, a volt munkahelyemen pillanatokon belül felmondtak nekem. Erre már számítottam, mert voltak jelzések, hogy három gyerekkel nem vesznek vissza. Isten kezébe tettük ezt a dolgot is. A Biblia szava megnyugtatott: „semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt.” (Fil 4, 6)
Néhány nap múlva Márti felhívott, hogy lenne egy olyan lehetőség, hogy a munkaügyi központ támogat GYES-ről visszatérő anyukákat, ha van erre igény.
Hát volt! Ettől kezdve felpörögtek az események, és megnyílt egy kapu.
Az ellenség viszont ezt nem találta jónak, és akadályokat gördített az utunkba. Kiderült, hogy én nem vagyok jogosult a támogatásra, mert kültag vagyok egy vállalkozásban. Elég „szikrázó” időszak következett, és bennem kezdtek gyűlni a viharfelhők, mert két szó hiányában, ami nem volt a BT papírjainkon, elúszni látszott a pályázat megnyerése.
Egy nap, ahogy mérgelődtem – természetesen többszörösen megpróbálva letenni a haragomat – egy határozott belső hangot hallottam: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”.
Abban a pillanatban törölve lett minden haragom. Megszabadultam. Csodálatos volt.
Néhány nap múlva, már minden kardélen táncolt, és úgy tűnt, hogy mégse jön össze ez a lehetőség.
Ebben a helyzetben egyik este sírva leborultam Isten elé. Ekkor ismét egy vigasztaló belső hang szólt: „Emeld fel a fejed és meglátod az én szabadításomat!” Csodálatos a mi Istenünk! Ott tudtam, hogy nyert ügyünk van. És igen, Isten Igéje igazság. Ő az igaz Isten! Az Ő ígéretei igazak. Sikerült megkapnunk ezt a támogatást. Azóta is sok nehézségen kellett átmennünk, de tudom, hogy él a mi Istenünk és gondoskodik rólunk.
Az ő vigasztaló szava szól: „Ne félj, mert Én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs.41, 10)
Olyan jó elültetni a kicsi magocskákat a kicsi gyermekekbe, és hinni, hogy nem hiábavaló, amit teszünk. Mert a növekedést Isten adja, a mi feladatunk vetni, vetni, vetni, ott ahová Isten helyezett. Dicsőség Istennek, hogy a gyermekei lehetünk!
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Ézs. 55, 8-9
Emlékszem, hogy mikor az iskolában fogalmazást kellett írni arról, hogy „Mi leszek, ha nagy leszek” címmel, minden lány tanító néni vagy óvó néni akart lenni, csak én nem. Inkább belsőépítész, kirakatrendező, vagy ilyesmi pályáról álmodtam. Meg is magyaráztam, hogy a kisgyerekek zajosak, idegesítőek.
Most pedig nap, mint nap rengeteg kisgyermek nyüzsög körülöttem napi 8 órában, akiknek segítgetek mindenben. Esznek, isznak, mosdóznak, sebeket ejtenek magukon, amiket be kell ragasztani, összevesznek, mesélnek, stb.
Uram, hogy kerültem én ide?
Ez akkor kezdődött, amikor az első gyermekemet elvesztettem. Iszonyatos ürességet éreztem. Hiányzott minden, amit addig tehernek gondoltam.
De hála Istennek, hogy kaptam három egészséges fiút. Kezdtem élvezni a szerepemet. Azt gondoltam, hogy fekszik nekem ez az otthonlét, a gyerekek körüli teendők. Úgy terveztem, hogy talán nem is kell dolgoznom a férjem mellett. De a helyzet másként alakult, és keresnem kellett munkahelyet. Akkor jött az imaház takarítása, ami nagyon jó volt – gondoltam ez is háztartás, csak kicsit nagyobb.
Egyik kismama-körön, - ahol kevesen voltunk, - arról beszélgettünk, hogy jó lenne egy keresztyén óvoda. Én nevetve mondtam, hogy majd én leszek a dajka néni.
Pár nap múlva Márti odajött hozzám, hogy nem szeretnék-e dajka néni lenni az óvodában? Nagyon csodálkoztam ezen. Így adná meg Isten a „nagy háztartásban” a sok gyermeket, amit otthon kicsiben szerettem csinálni?
Hát így alakította az Úr az én utamat. Olyan munkahelyet adott, ahova minden nap örömmel megyek, ahol olyan munkatársaim ( szolgáló-társaim) vannak, akikkel teljesen kiegészítjük egymást, és teljes egységben vagyunk. Ahol nagyon drága nyüzsgő, zajos gyermekek vannak, akik szeretnek, és én is őket. Ahol minden nap szól az evangélium, az Istent dicsőítő ének, ahol a gyermeki hit példa lehet számunkra. Ahol szülők kaphatnak vígasztalást, bátorítást, gyógyulást.
Istennek legyen hála az Ő gondolataiért, útjaiért!
Érdekes, hogy az Óvoda hat dolgozója közül öten, mint „ovis szülők” is kipróbáltuk a Bárányka Óvodát. Nekem is volt részem ebben is, és nagyon élveztem.
Kristóf az előző óvodáját nem nagyon szerette, de ide mindig szívesen ment. Azt is nagyon élvezte, amikor együtt mentünk, én dolgozni, ő pedig oviba.
Vele kapcsolatban eszembe jut egy aranyos mondása. Év vége felé azt mondja egyszer: „Anya, most már nem fogunk az Úr Jézusról tanulni, befejeztük a Vele való foglalkozást! Hogy-hogy?- kérdezem tőle. Hát, felment a mennybe!- felelte. (Az óvodában Jézus Mennybemenetelét vették.)
Azt gondolom, hogy hatalmas áldás volt, hogy ő idejárhatott.
Az Óvoda ügye egyébként mindig közel állt a szívemhez. Jó látni, hogy mennyi lehetőség van a gyerekeken keresztül az evangélizálásra. Sok megtapasztalásunk van imameghallgatás területén is.
Ami a munkámat illeti, nagyon hálás vagyok Istennek, hogy hívők között lehetek.
Az óvoda beindításánál nagyon alkalmatlannak éreztem magam, nem is volt semmi tapasztalatom egy intézmény beindításához. Hálás vagyok érte, hogy olyan férjem van, aki mellettem állt ebben is, és nem engedte, hogy feladjam, mert az elején nagyon sok félelmem volt. Nehéz feladat volt nekem. Isten is mindig biztatott igéken keresztül.
Azóta is jó arra az igére gondolni, amit többször kaptam Tőle: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak melyik úton kell járni”. Ezt meg is tette. A kellő időben mindig jött a segítség. Ha valamit elfelejtettem, akkor az Úr eszembe jutatta időben.
Az első évben a gazdasági ügyek intézése mellett be kellett segítenem a gyerekek körül végzett munkába, ellátni az óvodatitkári feladatokat is, mivel nem volt más megoldás.
Tudtam, hogy hosszú távon ezt nem tudom jó szívvel végezni, ezért is sokat imádkoztam, hogy adjon az Úr valamilyen megoldást. Így felvetettem Mártinak, hogy jó lenne egy külön óvodatitkár, én meg kevesebb időben elvégezném a gazdasági munkát.
Isten megadta: anyagilag az Óvodának ez nem került többe, a dajka munka is megoldódott, és munka- és szolgálati- lehetőséget kapott a frissen megtért „ovis anyuka” Edit is. Ezt is mindenképpen imameghallgatásnak éltem meg. Jól működik így.
Többször volt alkalmam más gyülekezetbeli testvérektől hallani, hogy mennyire tetszik nekik az óvoda, milyen jó, hogy a mi közösségünkben működhet egy ilyen intézmény. Jó volt hallani!
Biztatok mindenkit, hogy imádkozzatok az óvodai munkáért, a szülők megtéréséért!!! Gyertek el, nézzetek be egyszer-egyszer, hogy milyen az alagsor, amikor Óvodának van berendezve!
Sok közös programot szervezünk, melyek közül a szülők választhatnak és amelyekre a család minden tagját, sőt a rokonokat, barátokat, szomszédokat is szeretettel hívjuk. Pl. karácsonyi, húsvéti készülődés családi alkalmaira, közös kirándulásokra, ünnepekre, koncertekre, sport-napokra stb.
Mindenki bekapcsolódhat a gyülekezeti programokba is: óvodás szülőknek szervezett szülői-körbe, női tornára, nyugdíjas-körbe, baba-mama klubba, ifjúsági programokba, stb.
A közös élményekről folyamatosan készítünk (digitális) képeket: így az emlékek hosszan megmaradnak, mesélhetnek a gyermekek ezekről otthon is, nagyszülőknek is stb.
A programokra visszahívjuk a már elbúcsúzott gyermekeket szüleikkel együtt.
Rugalmasan, a szülők és gyermekeik igényeihez és a körülményeikhez alkalmazkodva; a mi tapasztalataink, és a gyermekről szerzett benyomásaink alapján igyekszünk az új gyermekeket fogadni.
Vegyes csoportunkba könnyebb a beilleszkedés, mert az újonnan érkezők már érzékelik a közvetlen, családias légkört.
Segíti az eredményességet, hogy az új gyermeket otthonában meglátogatjuk, és kis ajándékot viszünk neki.
A tanulás legjobb formája a játék, ennek módszere a játékosság.
Hétfőnként egy-egy bibliai történettel kezdjük a hetet, és erre a témára épül az összes foglalkozás azon a héten. Pl. Ádám és Éva történeténél környezetismeretből a gyümölcsöket vesszük; a matematika foglalkozásokon almákat, körtéket válogatunk, párosítunk, csoportosítunk; gyümölcsöket festünk, mintázunk; azokról mondunk verseket, meséket, énekelünk énekeket stb.
A gyermek tevékenységére épülő tanulást alkalmazzuk: felelőssége is van (amit elkezdett, fejezze is be). Tevékenysége által fejlődik, de csak befejezett tevékenységének van élményereje.
A tanulás mikéntje
A tanulásban nem érheti kudarc a gyermeket.
Az értelmi képességek, a beszéd, a mozgásállapot, az érzelmi-akarati funkciók területén felmérjük és fejlesztjük a gyerekeket az Okoskocka Fejlesztő Kockajáték - család segítségével is.
A tanulási zavar veszélyeztetettségének kiszűrését lehetőség szerint keresztyén fejlesztőpedagógus bevonásával oldjuk meg a sikeres iskolakezdés érdekében.
A Kulcsárné-féle mozgásterápiát is alkalmazzuk, mellyel az idegrendszer érési folyamatait segítjük elő. A terápia hatékony az anyanyelvi készséghiányos (megkésett, hibás beszédfejlődésű), mozgásfejlődési elmaradással küszködő, tanulási nehézség veszélyeztetett, enyhe értelmi fogyatékos és hiperaktív gyermekek körében.
A zenei nevelési lehetőségeket teljes mértékben kihasználjuk a mindennapi élet során adódó helyzetekben, különféle tevékenységekben:
Rengeteg hangszerünk van, melyek a játékpolcokon is bármikor hozzáférhetőek a gyermekeknek.
Az óvónők, és a gyermekek kezdeményezései kapcsán minden nap zenélünk, énekelünk, játszunk zenei játékokat, tartunk zene-bona napokat.
Rendszeres vendégünk a kecskeméti Lóca együttes is, de rajtuk kívül több zenés műsort is szervezünk, ahol megtáncoltatnak, megénekeltetnek bennünket, és együtt játszanak velünk zenélés közben.
A keresztyén ünnepeken nem a megemlékezést helyezzük a központba, hanem azt, hogy mit üzen az ünnep nekünk.
Az ünnepeket életkornak megfelelő érzelmi átéléssel, cselekvéseken keresztül tartjuk meg: alkalomhoz illő versekkel, közös énekléssel, dramatizálással stb.
Az ünnepi előkészületekben nem a kapás, hanem az adás dominál, hogy másoknak örömet szerezzünk. Igyekszünk megtanulni a kis dolgok feletti és a másokkal együtt-örvendezés művészetét.
Az ünnepek nagy részét a szülőkkel együtt töltjük.
Keresztyén ünnepek: hálaadónap, advent, karácsony, virágvasárnap, húsvét, pünkösd
Egyéb ünnepek: mikulás ünnep, jelmezbál, anyák és apák napja, évzáró, ballagás, születésnapozás, névnapozás.
Farsangkor közös jelmezkészítés, teremdíszítés, tréfás játékok a szülőkkel.
Alapvető feladatunk az óvodáskorú gyermekek (és családjuk) testi és lelki szükségleteinek kialakítása. A jó közérzet nagymértékben a lelkiállapot függvénye.
Feladatunknak tekintjük az egészséges táplálkozási szemlélet kialakítását (pl. napi háromszori gyümölcs, zöldség fogyasztás) egészséges életvitelre nevelés a rendszeres mozgással: kirándulásokon, gyermeknapokon, minél többet tartózkodjanak a szabadban (udvaron étkezés, ábrázolás stb.)
A napirend rugalmasan változtatható, alkalmazkodik a gyermekek életkorához, tevékenységeihez, a spontán helyzetekhez, évszakokhoz, időjáráshoz.
7-8 | gyermekek érkezése az ügyeleti csoportba |
8-10 | gyermekek érkezése, szabadon választott tevékenység: játék, művészeti tevékenységek, kezdeményezések, tízórai, rendrakás, mozgás |
10-10.30 | éneklés, beszélgetés, áhítat, |
10.30-12 |
levegőzés: udvaron játék, séta, kirándulás, egyéb szabadidős tevékenységek, |
12-13 | ebédelés, |
13-15.15 | történet vagy mese, pihenés, alvás |
15.15-17 |
uzsonna, szabadon választott tevékenység (ha lehet, udvari játék) 16-17-ig ügyeleti csoport |