Előzmények

A Bárányka Keresztyén Óvoda létrejöttének előzményei (2008. évben leírva)

Mike Sámuel lelkipásztor

Lelkipásztori irodám ablaka az utcára néz, ezért jól lehet hallani az arra elhaladó emberek beszélgetéseit. Leginkább az anyukák és gyermekeik beszélgetése fogott meg reggeli csendességeim alatt.

• Anya kié ez a szép udvar? Be lehet menni?
• Anya ott van egy játszótér, lehet ott játszani?

Ezeket a mondatokat többször is hallottam az utcáról. Aztán a következők jutottak eszembe: Itt van egy csodálatosan szép épület és udvar, amit hétköznap csak délután használunk, mi lenne, ha egy óvoda működne az épületben délelőttönként?

Akkor még semmit sem tudtam azokról a kemény feltételekről, amiknek egy óvoda működéséhez teljesülniük kell. Elmondtam gondolataimat Ficsór Ervin testvéremnek és kiderült, hogy őt már évek óta foglalkoztatja az óvoda gondolata. Ez már alaposabb elgondolásra késztetett.

Meggyőződésem, hogy minden gyülekezet életében vannak Istentől rendelt idők (kairoszok). Nem véletlen az, hogy gyülekezetünkben sok fiatal család van, több mint nyolcvan tizennégy év alatti gyermek, hogy szép számban születnek gyermekek, hogy van sok pedagógus, hogy imaházunk környékén sok fiatal család él és mindez most. Az is eszembe jutott, hogy kislányunk egy rendkívül jó légkörű református óvodába járhatott Kolozsváron, és nagyon jó volt őt a fizikai mellett lelkileg is biztonságban tudni. Az előbbi érvek viszont nem a legerősebbek.

Ami leginkább elindított az óvodaalapítás felé, az a társadalomban és a családban végbemenő változások. Hatvan évvel ezelőtt még eszébe nem jutott senkinek gyermekét bölcsődébe, óvodába adni. A gyermekek fejlődési közege a szűk, és a tágabb család volt. Mára ezek a nagy családok eltűntek, a tágabb család tagjai gyakran egymástól távol élnek. Maradt a szűk család, de még ez sem érintetlenül:, hiszen gyermekeink ébren töltött idejük kétharmadát különféle gyermekközösségekben, intézményekben töltik. És jóllehet ezek soha nem vehetik át a család szerepét a gyermekek életében, mégis egyre meghatározóbb szerepet kapnak. Minél kisebb egy gyermek, annál meghatározóbb ez a szerep. A hatalmas szükségből mi csak egy parányit tudunk lefedni egy keresztyén értékekre alapuló óvodával.

Antalné Sztasák Márta

Szeretném leírni azt, hogyan "keveredtem bele" ebbe az óvoda ügybe. 20 éve, hogy Kecskemétre hívott el Isten minket Lacival (férjemmel). A gyülekezetben felkértek, hogy kapcsolódjak be az akkor még kis létszámú bibliaköri munkába. Kértem Isten vezetését, és Isten akkor egyértelműen rámutatott arra, hogy végeznem kell ezt a szolgálatot. Teltek az évek, mi is kaptunk három gyermeket Istentől ajándékba, és egyre több mindent tanított nekem Isten a gyermekekről, a gyermekektől. Nagyon sok örömet adott Isten nekem rajtuk keresztül - mind a családban, mind a gyülekezeti bibliakörben.

2005 március 15-én szólt Sámuel, a lelkipásztorunk, hogy szeretne velem beszélni. Leültünk az irodájában, és elmondta, hogy Istentől vett látása az, hogy itt óvoda létesüljön (Ficsór Ervin gyülekezetvezetővel teljes egységben, aki már évek óta mondta ezt). Sámuel azt kérte, hogy segítsek az óvoda megszervezésében, és ne is mondjak semmit, csak imádkozzak ezért.

Hát nekiláttam imádkozni: Isten nem sokáig váratott a válaszra. Két nap múlva - sorba olvasva a Bibliát - a Példabeszédek 3,5-6-ot kaptam. "Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Újra és újra megerősítette ezt Isten többször még...) Így ezzel a bizonyossággal indultam neki, bízva Istenben. Felkerestem összesen 9 keresztyén óvodát személyesen, és Isten rajtuk keresztül is erősített: mindenhol arról számoltak be, hogy Isten vezetését, gondoskodását élik meg, és hogy túljelentkezés van óvodájukban.

Kiderült, hogy az óvoda indításához szükség van egy vezetői szakképesítésre, nekem pedig a kötelező továbbképzés miatt el kell végeznem egy tanfolyamot. Isten rendelte ki ezt is: pont abban az évben (se előtte évekig, se utána többet egyáltalán nem!) indítottak itt Kecskeméten egy ilyen képzést. Mivel GYES-en voltam, majd főállású anya lettem, nekem nem kellett kifizetnem a magas képzési díjat (azóta ez a lehetőség sincs!). Én magamtól nem kezdtem volna bele ebbe a képzésbe, de ezt az igét kaptam: De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. (Lk 21,13). Így utólag is nagyon hálás vagyok Istennek ezekért a lehetőségekért.

Isten azóta is mindig arra szólít fel, hogy a (közben folyamatosan) felmerülő nehézségek ellenére higgyek, bízzak Benne. Hol a napi csendességeimben, hol igehirdetésekben, hol egy ajándékba kapott tollon lévő igén keresztül szólít fel arra, hogy "ne a láthatókra nézzek", "az igaz ember hitből él", "minden lehetséges annak aki hisz", "Istennek minden lehetséges".

Időnként elkeseredem: például amikor kezdtem beleásni magam az óvodával kapcsolatos törvényekbe, rendeletekbe, jogi szabályozásba, és rájöttem, hogy ez egy vég nélküli labirintus, és hogy nekem ez nem megy. Aznap este a "Mai Ige" (napi áhítatok) sorozatában ez az ige volt soron: "...Légy erős és bátor,... Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!" (5Móz 31,7-8). Ezek után nem volt több kérdésem Isten felé... Isten meggyőzött!

Így, Istenben bízva indulunk erre a szolgálatra.

2007. nyara