„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Ézs. 55, 8-9
Emlékszem, hogy mikor az iskolában fogalmazást kellett írni arról, hogy „Mi leszek, ha nagy leszek” címmel, minden lány tanító néni vagy óvó néni akart lenni, csak én nem. Inkább belsőépítész, kirakatrendező, vagy ilyesmi pályáról álmodtam. Meg is magyaráztam, hogy a kisgyerekek zajosak, idegesítőek.
Most pedig nap, mint nap rengeteg kisgyermek nyüzsög körülöttem napi 8 órában, akiknek segítgetek mindenben. Esznek, isznak, mosdóznak, sebeket ejtenek magukon, amiket be kell ragasztani, összevesznek, mesélnek, stb.
Uram, hogy kerültem én ide?
Ez akkor kezdődött, amikor az első gyermekemet elvesztettem. Iszonyatos ürességet éreztem. Hiányzott minden, amit addig tehernek gondoltam.
De hála Istennek, hogy kaptam három egészséges fiút. Kezdtem élvezni a szerepemet. Azt gondoltam, hogy fekszik nekem ez az otthonlét, a gyerekek körüli teendők. Úgy terveztem, hogy talán nem is kell dolgoznom a férjem mellett. De a helyzet másként alakult, és keresnem kellett munkahelyet. Akkor jött az imaház takarítása, ami nagyon jó volt – gondoltam ez is háztartás, csak kicsit nagyobb.
Egyik kismama-körön, - ahol kevesen voltunk, - arról beszélgettünk, hogy jó lenne egy keresztyén óvoda. Én nevetve mondtam, hogy majd én leszek a dajka néni.
Pár nap múlva Márti odajött hozzám, hogy nem szeretnék-e dajka néni lenni az óvodában? Nagyon csodálkoztam ezen. Így adná meg Isten a „nagy háztartásban” a sok gyermeket, amit otthon kicsiben szerettem csinálni?
Hát így alakította az Úr az én utamat. Olyan munkahelyet adott, ahova minden nap örömmel megyek, ahol olyan munkatársaim ( szolgáló-társaim) vannak, akikkel teljesen kiegészítjük egymást, és teljes egységben vagyunk. Ahol nagyon drága nyüzsgő, zajos gyermekek vannak, akik szeretnek, és én is őket. Ahol minden nap szól az evangélium, az Istent dicsőítő ének, ahol a gyermeki hit példa lehet számunkra. Ahol szülők kaphatnak vígasztalást, bátorítást, gyógyulást.
Istennek legyen hála az Ő gondolataiért, útjaiért!