A főiskola elvégzése után vágy és reménység támadt bennem, hogy egyszer majd óvodában fogok dolgozni, de közben alkalmatlannak is éreztem magam a feladatra.
Közben megértettem, hogy Isten az, aki alkalmassá tud tenni. Az ő bátorítása a Kol. 1, 12-14-ben is megszólított. „Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az ő szerelmes Fiának országába; akiben van a mi váltságunk az ő vére által…”
Most tavasszal, ahogy kisfiam, Simon betöltötte a harmadik életévét, a volt munkahelyemen pillanatokon belül felmondtak nekem. Erre már számítottam, mert voltak jelzések, hogy három gyerekkel nem vesznek vissza. Isten kezébe tettük ezt a dolgot is. A Biblia szava megnyugtatott: „semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt.” (Fil 4, 6)
Néhány nap múlva Márti felhívott, hogy lenne egy olyan lehetőség, hogy a munkaügyi központ támogat GYES-ről visszatérő anyukákat, ha van erre igény.
Hát volt! Ettől kezdve felpörögtek az események, és megnyílt egy kapu.
Az ellenség viszont ezt nem találta jónak, és akadályokat gördített az utunkba. Kiderült, hogy én nem vagyok jogosult a támogatásra, mert kültag vagyok egy vállalkozásban. Elég „szikrázó” időszak következett, és bennem kezdtek gyűlni a viharfelhők, mert két szó hiányában, ami nem volt a BT papírjainkon, elúszni látszott a pályázat megnyerése.
Egy nap, ahogy mérgelődtem – természetesen többszörösen megpróbálva letenni a haragomat – egy határozott belső hangot hallottam: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”.
Abban a pillanatban törölve lett minden haragom. Megszabadultam. Csodálatos volt.
Néhány nap múlva, már minden kardélen táncolt, és úgy tűnt, hogy mégse jön össze ez a lehetőség.
Ebben a helyzetben egyik este sírva leborultam Isten elé. Ekkor ismét egy vigasztaló belső hang szólt: „Emeld fel a fejed és meglátod az én szabadításomat!” Csodálatos a mi Istenünk! Ott tudtam, hogy nyert ügyünk van. És igen, Isten Igéje igazság. Ő az igaz Isten! Az Ő ígéretei igazak. Sikerült megkapnunk ezt a támogatást. Azóta is sok nehézségen kellett átmennünk, de tudom, hogy él a mi Istenünk és gondoskodik rólunk.
Az ő vigasztaló szava szól: „Ne félj, mert Én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs.41, 10)
Olyan jó elültetni a kicsi magocskákat a kicsi gyermekekbe, és hinni, hogy nem hiábavaló, amit teszünk. Mert a növekedést Isten adja, a mi feladatunk vetni, vetni, vetni, ott ahová Isten helyezett. Dicsőség Istennek, hogy a gyermekei lehetünk!