Napjainkban a társadalomban a keresztyénséggel ellentétes, elvilágiasodott szemlélet vált uralkodóvá. Körülvesz bennünket egy olyan világlátás, amely megkérdőjelezi a keresztyén értékrendet; természetesnek tartja a hazugságot, a lopást, az erőszakot, az öncélú szexualitást.

A tömegtájékoztató eszközök egy Isten nélküli világot mutatnak be, amely az életszínvonalat bálványozza, melynek során a legfőbb cél - akár gátlástalan eszközökkel is elérve - a siker, a pénz, a kényelem és a gazdagság. Egyre jellemzőbb a házasság nélküli párkapcsolat, a házasságok jó része pedig felbomlik, a családok szétesnek vagy létre sem jönnek, a gyermekek elkallódnak. Valódi, szerető családi fészek és megfelelő szülői nevelés nélkül nő fel a gyermekek jelentős része. Nem lát igazi példát maga előtt a tisztességes, erkölcsös emberi, közösségi életre.

A pszichológiai tanulmányok szerint gyermekünk felnőtt személyiségének nyolcvanöt százaléka kialakul a hatodik születésnapja körüli ideig. Tehát az első néhány kritikus év alatt van legnagyobb esély a sikeres nevelésre. A gyermekkor az életnek az a szakasza, amikor a legnyitottabb az őt ért benyomásokra, s nyitva áll Isten dolgai iránt. Életük első éveiben van lehetőségünk arra, hogy átadjuk nekik azokat az értékeket, amelyeket mi magunk fontosnak tartunk. Ekkor van alkalmunk arra is, hogy megosszuk velük azt, amiben hiszünk...

Ekkor sajátítják el mindazt, amire életük egészét alapozzák. A jó és a rossz felfogásának képessége ebben az időszakban alakul ki, és kezd megszilárdulni az Istenről alkotott képük is. A maradandó szokások az első hét sebezhető év alatt vésődnek be. A gyermekkorban hangsúlyozott dolgok egész életen át végig kísérik az embert, még akkor is, ha annak idején látszólag nem volt foganatja. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz..." (5Móz 6-7) Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. (5Móz 11,19)

Óvodáskorban a gyermekek fenntartás nélkül mindent elhisznek a szüleiknek, nevelőiknek, totális a beléjük vetett bizalmuk. Minden, ami az óvónőnek természetes, az számukra is természetes, és elfogadható. Ebben rejlik keresztyén óvodánk nagy lehetősége. Fel kell használnunk e néhány röpke év alkalmait arra, hogy átadjuk nekik értékeinket, nézeteinket. Soha többé nem nyitott ennyire a szívük a szerető Atya Istenről szóló üzenetre, a teremtéshitre és Jézus segítő, gondoskodó cselekedeteire.

Kecskeméten a harmincötezer fős Széchenyi város szélén áll a 2004-ben épült baptista imaházunk. A Széchenyi városi lakótelep az ország legnagyobb városrészei közé tartozik, mely folyamatosan bővül. Így a családok háttere adott: jellemző a lakótelepi életforma, ingerszegény lakókörnyezet, szerény anyagi háttér, fiatal szülők, munkanélküliség, magas rezsiköltségek, súlyos anyagi nehézségek, szociális-egzisztenciális problémák, válások.

A szülők nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy - ha van, - megtartsák munkahelyüket, és az eddig elért életszínvonalukat. Egyre kevesebb időt, energiát tudnak fordítani gyermekeik nevelésére. Tapasztalataink alapján a szülők a családi nevelés hiányosságainak pótlására fokozatosan igénylik gyülekezetünk segítségnyújtását, a nyílt, őszinte, bizalmas, segítő támogatást. Egyre többen keresnek meg bennünket, és vesznek részt családi rendezvényeinken.

Gyülekezetünk kb. kétszázötven tagú, és mivel sok a fiatal, sokgyermekes család, kilencven gyermek van az öt bibliaköri csoportunkban. Mindannyian úgy látjuk, hogy az előbb felvázolt társadalmi helyzet, és az óvodáskorban megélt hatások igen nagy jelentősége miatt feltétlenül szükség van egy keresztyén értékeket közvetítő ökumenikus jellegű óvodára. De Jézus ezt mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." (Mt 19,14)